Ma tanultam meg igazán a boríték sarok varrását. Mivel nagyon kezdő vagyok varrás terén, az első terítőt össze-vissza hajtogattam, de a végén már lazán és szépen is ment. Hát igen, én még ilyen apró dolgoknak is örülök. Ahogy az angyalkának és a kis Mikulásnak is örültem, amit a cipőmbe rejtettek édesség helyett.
Nézzétek ezt a terítőt! A turiban találtam rá. Mindig mosolyt csal azt arcomra, ha ránézek. Természetesen ez díszítette az asztalt, amikor a Mikulás nálunk járt :-) és meglátogatta kisfiamat és barátaink két lányát.
Szerintem senki nem született még úgy, hogy tű és cérna volt a kezében. Pláne nem egy varrógép. :)Gyakorlás és rengeteg bontás adja meg a munka igazi értékét. Ezt mindketten nagyon jól tudjuk! Az angyalkád és a mikid elbűvölő!
VálaszTörlésAz alsó terítőd meg nagyon tetszik! Annyira vidám!!! Ha én lennék a Mikulás én is szívesen mennék ilyen helyre, ahol így várnak rám!